Kibírhatatlan lehetett. Vele vagy neki dolgozni pedig kemény kihívás. Gondolom, csak vasidegzetűeknek. Éjnek évadján átszabatni egy egész kollekciót?! Őrület vagy szenvedély? De ő ettől volt Coco! Rigolyás, különleges, sikeres …
Azt nem tudom, hogy miért maga készítette a bizsuit. Talán, mert semmi sem volt elég jó a tökéleteshez. Ráadásul – ipari forradalom ide vagy oda – akkoriban még nem volt lépten-nyomon egy-egy bizsu-bolt meg hobbi-bolt, hogy megtalálhassa benne a számára megfelelő kiegészítőket.
Ma már mindenki bütyköl valamit … és az a jó a DIY-ben, hogy nagyon személyre szabott. Bármilyen kézzel készült dolog aláírja Coco “be different” és ” irreplaceable” elveit.
Ha Cocot kérdezném – szokásához híven – az én horgolt fülbevalómat biztosan egyszerűsítené. Mondjuk fogna egy olló és lenyisszantaná a lelógó indákat. A mendemondák szerint ugyanis gyakran előfordult, hogy beszélgetés közben átszabta a barátnői ruháit, ha azok éppen nem tetszettek neki. Most már nem vagyok biztos, hogy meghívnám egy teára … 🙂
Ez a fülbevaló viszont igencsak praktikus, és ha Coco szóvá tenné, hogy túl bonyolult, esetleg nekirugaszkodna, hogy rövidítsen rajtuk, leállítanám, mert erre semmi szükség. Elég, ha egyszerűen megcsomózzuk vagy csak összevissza csomózzuk , máris kész egy rövidebb változat. Amúgy lehet belőle egyszerűbbet is horgolni … csupán ízlès kèrdèse.
Nem kell hozzá más mint:
Egy kis fekete, egy kis fehér, az elmaradhatatlan gyöngyök (itt éppen 8 db reneszánsz hangulatú üveggyöngyöt használtam), 1 pár fülbevaló-akasztó + cérna és horgolótű.
