Mindenki volt már olyan helyzetben amikor egy kéregető idegen megpróbálta megállítani az úton, igaz? Az ember megpróbálja kikerülni vagy sietősre venni a lépteit vagy imitálni, hogy éppen nagyon nem ér rá. Én is így voltam vele amikor a téren szembejött velem egy fogszabályzós idegen egy mappával a hóna alatt … Megpróbáltam kikerülni. Nagyon kínos volt. Végül csak azért álltam meg, mert sárkányt viselt a nyakában és a hőn imádott unokahúgom éppen ebben a zodiákusban született.:-)
A lány a WWF önkéntese volt. El is szégyelltem magam. És mivel szégyelltem magam, meghallgattam, és hallgattam és hallgattam. Egyszer csak azon kaptam magam, hogy nem csak hallgatom, hanem gondolkodok. Hogy ha sok pénzem lenne, mit kezdenék egy pandával … és, hogy ezt a kéregetős munkát hogyan lehetne más szintre emelni, hogy ezek a lelkes önkéntesek ne tűnjenek kellemetlen útonállóknak … Rájöttem, hogy sehogy: az ember vagy megáll vagy nem. Aki meg megáll, az vagy elgondolkodik vagy nem, és aszerint segít vagy nem. Én pl. nem álltam volna meg, ha nincs a sárkány, pedig mindig is akartam egy macskát, ha nem sajnálnám bezárni őket…
Ezeket gondoltam magamban, amikor végiglapoztam a kezembe nyomott prospektust. És ekkor hirtelen megláttam a hiúzkölyköket. De hiszen én pont egy ilyen macskát akarok! Egy szabad macskát!
… és így történt, hogy lett egy szabad kis nagymacskám valahol a hegyekben.
Találtam egy rövid kisfilmet neked. Vagy megnézed vagy nem. Vagy elgondolkodsz vagy nem. Aztán vagy segítesz vagy nem. Nem állok az utadba.
… vagy meg is oszthatod.
pár hónappal később…
persze, hogy elképzeltem, hogy merre járnak. Erre a minap láttam a híradóban, hogy épp decemberben megmutatta magát az egyik.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: