Képeslap Daiana-tól

Amikor beléptünk a turai kastélyba, nem gondoltam, hogy olyan ajtók is kinyílnak melyek még zárva vannak …

Egy könnyű ötlet volt, hogy látogassuk meg … de órákig kóvályogtunk benne. Valahogy úgy esett, hogy akkor csak ketten voltunk. Legalábbis azt hittük … mígnem suhanó szöszmötölést hallottunk a folyósóról. Én akkor épp a Pálmaházban voltam, Z. pedig az arra vezető szűkebb átjárón, amikor a nesz formát öltött. Két apró hófehér galamb tipegett el  Z. mellett. Patyolatfehérek és roppant kecsesek. De mintha Z. ott se lenne, kikerülték őt, és egyenesen felém tartottak. Ledermedve csak annyit bírtam kérdezni Z-től, hogy “te hívtad ide őket? ” 🙂

A galambok egészen közel jöttek hozzám… Lassan, de visszatért a vér az ereimbe. Óvatosan elővettem a telefonomat (Z. is az ővét), és ahogy ezek a kis lények közeledtek felém, sikerült rögzítenem egy pár felvételt róluk.

Ilyen nemcsak a mesékben van.

Itt épp valamit jelezni akart, de nem értettem belőle semmit.

A kastély persze gyönyörű, de ez a váratlan történet számomra felejthetetlenné tette.

Olyannyira, hogy hónapokkal később még mindig “visszajárt” a lelkem erre a helyre … Mígnem kitaláltam egy játékot Hamupipőkével. Azért vele, mert valahogy ő jutott eszembe a kastélyokról. Igaz, hogy ott van Csipkerózsika is, de őt nagyon nem csípem! Hamupipőke sokat tett  a boldogságáért, nemcsak álmodozott és várta, hogy valaki egyszercsak megcsókolja. Átok ide vagy oda, Hamupipőke mellett szólt az is, hogy neki a kétkezi munka sem jelentett gondot … Pont.

Ám az én Hamupipőkém ezúttal nem a cipőit, hanem a kesztyűit vesztette el egy igencsak vadra sikerült buliban …  és egy kicsit a fejét is, mert másnap sehogy nem emlékezett arra, hogy hol is volt az a bizonyos party … Ám mindenképp meg kell találnia ezt a helyet, mert nagyon kellene neki a kesztyű! Ilyen kesztyűje csak egyedül neki van a világon!

Hamupipőke kerestetik!

Így aztán héthatárra kihirdettem, hogy Hamupipőke kerestetik! Én kerestem Hamupipőkét, ő meg kereste a kesztyűit, és így ment ez hónapokig.

Íme néhány puzzle-darab a játékból:

13. puzzle-darab: Ezt látni a főbejárat felett kanyargó lépcsőn állva, mely a felső szintre vezet.

16.puzzle-darab: Ezek az alapszínek jellemzik az egész kastély falait. Ezt a kis pufók fejet az előcsarnokban láttam meg, de a Pálmaház színei is ilyenek.

14. puzzle-darab: A napfényes Pálmaház tetőboltozata. A festés megkopott, kilátszanak az apró téglák.

18. puzzle- darab: Nagyon szeretem ezt a kis falfestmény-részletet. Első ránézésre egy páncélozott karnak véltem, de valójában egy korabeli díszítő-elemet (oszlopdarabot) és mérnöki eszközöket ábrázol. Elképzelem, milyen élénk lehetett valamikor.

14. puzzle-darab: Nem látni jól, de az a kis ördög mosolyog és nagyon cuki.

6. puzzle-darab: A Pálmaház, ahol találkoztunk a galambokkal … Innen is ki lehet jutni a kastélyparkba. Egy picit látszik is az oldal-lépcső.

11. puzzle-darab: Részlet a Schossberger család címeréből. Háló védi a kastély főbejárata felett.

10. puzzle-darab: Az ösvény a kastélyparkból fákkal körülvett szabadtéri színpadhoz vezet.

7. puzzle- darab: Ó, nem, nem! Ezek itt nem Hamupipőke kesztyűi! .) Munkások felejthették ott …

stb., stb.

… és mint egy igazi mesében szokott lenni, senki nem tudta választ, pedig minden képhez tömérdek információt és kisfilmet is adtam támpontul. Persze, megkönnyíthettem volna a választ azzal, hogy Angelina Jolie is itt forgatott, vagy, hogy itt készült a Holdhercegnő egy része … 😉

 Egyszer ugyan valaki (valahonnan Japánból) nagyon közel állt a megfejtéshez, de nem tudta pontosan megválaszolni, hogy hol van ez a kastély. Szomorú voltam, de szigorú is: nem ő volt az igazi Hamupipőke.

Mígnem egyszercsak a semmiből érkezett egy igencsak félénk kérdésforma-válasz egy Daiana nevű lánytól: Tura? 

Emlékeztető puzzle-darab: A Schossberger kastély lépcsői

Igeeeen, Daiana, te vagy Hamupipőke! Gratulálok! – válaszoltam, és nagyon-nagyon boldog voltam. Végre szép mese-véget írhatok!

… és még aznap este kihirdettem, hogy megtaláltam Hamupipőkét, ő meg a kesztyűit, melyeket mielőbb elküldetek a galambokkal.

Hamupipőke hálából ezt a “képeslapot” küldte nekem a minap. 

Megtaláltam Hamupipőkét! Halálfejecskéket hord a kesztyűje ujjain.

Odavagyok ettől a bájos  gesztustól! Ő maga stylingolta, fényelte és készítette a megtalált kesztyűkről, melyeknek minden szöglete személyre-szabottan Hamupipőke méretei és ízlése alapján készültek. Igen, halálfejek vannak minden ujján! Mert ilyen egy mai Hamupipőke!